Molesztált egy bárd (3. oldal)

Figyelem! A hozzászólás szövege HTML-ként értelmeződik, következésképp a csibecsőrök közé írt egybefüggő szavak ELVESZNEK! A csibecsőröket írd át pl. szögletes zárójelre a hozzászólás beküldése előtt! Köszi!

Melyik karaktered nevében szólsz hozzá:



Szmájli eszköztár:
<i>akkor ugy látszik mindenkinek a szintjéről kell valamit hoznia, de most nem is tudom hirtelen, hogy a sötét mák melyik szinttől kezdve van</i>

39 Brutus ::: 2005.05.25. 02:24   Válasz erre Valoszinu, orulok ha annyi knot kapok, mint a 3. szinten :DD   38 Pötyös ::: 2005.05.25. 00:48   Válasz erre egyebkent csak arrol van szo, hogy tul sok KNOt termeltel a forcsiban es kcisit ki kellett torolni belole par dolgot, hogy normalis szinten maradjon a tapod   37 Pötyös ::: 2005.05.25. 00:47   Válasz erre protekcios :))))   36 Brutus ::: 2005.05.24. 21:08   Válasz erre Gaz ez a bug, remelem gyorsan javitjak. Nekem ma talbot kuldte ki a forcsim sajat kezuleg mert a program nem akarta :DD   35 Pötyös ::: 2005.05.24. 19:06   Válasz erre ja, meg van 6 forcsi lemaradasom, EXTem az nincs, 270. forcsira nem adnak olyat :) de most nem lepek, amig Talbot nem jelez, hogy javitottak...   34 Enequil Toradon ::: 2005.05.24. 18:42   Válasz erre te már ott vagy? én is ott lennék, csak ugye a naponta való lépéssel behoztam a lemaradásom és igy ujra csak hetente tudok lépni Meg el is felejtettem kiadni az EXT-et, ugyhogy most két hétig nem tudok normálisan lépni, hogyaza... De főleg így az olimpia elött szar meg most ezzel a bárdossal is lemaradok, ugyhogy most szivtam egy jo nagyot   33 Pötyös ::: 2005.05.24. 16:21   Válasz erre BUGos a bard: elozo foriban ezt mondta a bard:- Ennyi volt mára - mondja Troy. - Szeretném, ha a következő látogatásod előtt elmennél a remetéhez, összeismerkednél vele. A legtöbb galetki már számtalan alkalommal járt nála, mégsem tud róla semmit! Egymás mellett élünk, mégsem ismerjük egymást... - mondja, ezt már láthatóan csak magának. Elbúcsúzol tőle, és visszatérsz barlangodba. [A bárdot a következő fordulódban a K 99 paranccsal keresheted. Ha még csak a Hegy legelső szintjén élsz, akkor bizony tovább kell költöznöd a következő szintre, hogy megismerhesd a remetét, és a történet folytatását megtudhasd.] erre most (#4448-266) bementem a remetehez, de nem fogadta el: be 20 meglátogatod a 20. épületet Felkeresed a bölcs remetét otthonában. A remete sajnálkozva fogad: - Barátom, Zytha, amíg nem oldottad meg az előző feladatot, sajnos nem tudok újabbat adni! [A DK 50 paranccsal dobd el a kalandot, akkor kaphatsz újabbat.] [5 TVP-t használtál fel, maradt még 543.] k 99 419 kaland elvállalása Nem voltál a remeténél!   32 Pötyös ::: 2005.05.23. 20:19   Válasz erre no, ezek utan meg 1x elkuld az akademiara, tehat megint be 4 k99 majd elkuld a remetehez (be 20, k99) itt tartok most, holnap folyt kov ;)   31 Enequil Toradon ::: 2005.05.17. 17:49   Válasz erre Tessék itt a folytatás: k 99 kaland elvállalása Ellátogatsz a térre. Troy kedves mosollyal veszi át tőled, amit kért, majd egy hanyag mozdulattal zsákjába süllyeszti. - Hogy vagy ma, Enequil Toradon? Nem viselt meg túlzottan a vadászat a csatornaszinten? Nem kezdtél el szagokat érezni? Gyorsan, ijedten rázod meg a fejed. A lehetőség benned fel sem merült... Vagyis, igen. A történet lehet, hogy igaz? Nem akarod tudni, legalábbis most még. - Köszönöm kérdésedet, semmi bajom, kiválóan érzem magam a bőrömben. Kérlek, folytasd a történetet, már nagyon vártam! - Rintelki Anator nagyon hosszú ideig aludt, majdnem egy teljes napig. Álmok gyötörték, melyben újra megküzdött a renegáttal, aki végül egy hatalmas és irtóztató lénnyé változott, aki maga volt az Ellenség. De mielőtt a szörny darabokra tépte volna, mindig átcsusszant egy másik, még kellemetlenebb álomba. Mégis, amikor felébredt, valamennyire kipihentnek érezte magát. Ahogyan előző nap is elhatározta, a remete felé vette az útját. A Hegy minden szintjének megvolt a magának való, a szinttől távol élő, a közösségtől magát elhatároló magányos galetkije. Az ő szintjén élő öreg, töpörödött fickó volt, néhányan azzal tréfálkoztak, hogy olyan idős, hogy még a felszínen élt, és a Száműzetéskor egyike volt az elsőknek, akik a Hegymélybe érkeztek; és hogy azért van még mindig közöttünk, mert mogorva és magának való természete miatt lelkét az ősök szellemei nem akarták befogadni. Akárhogyan is, a remete valóban egy különc volt, és a nevét nem tudta senki. Egy meredek sziklafal tövében élt, távol a település zajától. Amikor Anator felkereste, az apró fickó épp a barlangja előtt ült, lehunyt szemmel. Meditált vagy aludt, Anator nem tudta megállapítani, de semmiképp sem akarta megzavarni. Elég hosszú idő telt el úgy, hogy csak bámulta a remetét, és várt, mikor egyszercsak a fickó szeme felpattant. - Mit akarsz? - Ööö... üdvözöllek, nemes remete. Egy fölöttébb érdekes dilemmán van, amire úgy tűnik, csak te tudsz választ adni. A remete felvonta a szemöldökét, a mozdulat talán érdeklődést, talán kétkedést fejezett ki, talán mindkettőt. - Nos, essünk túl rajta, mondd el, miért zavartad meg szokásos napi meditálásomat? - Amióta ideköltöztem, szagokat érzek, néha... furcsa, émelyítő bűzt, amit rajtam kívül senki más. És a levegő tapinthatóvá válik, nagyon, nagyon kellemetlenül tapinthatóvá. A csatornaszinten találkoztam egy renegáttal, aki azt állítja, szintén rendelkezik ezzel a képességgel. - itt suttogóra fogta a hangját. - azt mondta, ez az Ellenség ügynökének a bűze. Meg, hogy te többet tudsz majd erről mondani. A remete hosszasan, csendben nézett maga elé, majd végül Anatorra emelte a tekintetét. - A helytartó galetkije vagy? Ez valami teszt? Még nem volt elég... - amikor azonban meglátta Anator őszinte döbbenetét, bólintott. - Rendben, látom, hogy igazat beszélsz. Emlékszem a renegátra, járt nálam. - újabb, hosszú szünet. - Senki nem hitt neki, csak én. Mert én tudtam, hogy igazat beszél. Én találkoztam lénnyel. - A remete szeme a távolba tekint, szemében valami kimondhatatlan félelem tükröződik. - Kevesen tudják, de csak... tíz évvel vagyok idősebb nálad. A testem a találkozásba öregedtem bele, és még a templomban sem tudtak segíteni rajtam. Elsorvadt, egyszerűen attól, hogy láttam. És akkor, én is éreztem a szagot, az érzés hasonló volt ahhoz, amit leírtál. Kutatni kezdtem utána, információkat gyűjteni. Rengeteg időt töltöttem a könyvtárakban, ősi, senki által nem olvasott feljegyzéseket tanulmányozva, és megdöbbentett, amit találtam. Troy abbahagyja a mesélést, és hosszan bámul rád. - Enequil Toradon, neked sem ártana néha ellátogatni a könyvtárba. Nézz utána, te mit találsz az Ellenségről? Holnap folytatjuk! [A bárdot a következő fordulódban a K 99 paranccsal keresheted, de ne felejtsd el előtte felkeresni az akadémiát.] [0 TVP-t használtál fel, maradt még 163.]   30 Pötyös ::: 2005.05.17. 13:28   Válasz erre a kompik is valtozoak, Ezúttal két kristályfatty por, amire szükségem van.   29 Enequil Toradon ::: 2005.05.13. 19:28   Válasz erre akkor ugy látszik mindenkinek a szintjéről kell valamit hoznia, de most nem is tudom hirtelen, hogy a sötét mák melyik szinttől kezdve van   28 Pötyös ::: 2005.05.13. 17:07   Válasz erre vigyazat! tolem nem 3 sotet makot kert, hanem 3 feregtusket! (lakoszint:10)   27 Enequil Toradon ::: 2005.05.13. 16:11   Válasz erre Itt a folytatás: k 99 kaland elvállalása Troy a szokott helyen vár, és átveszi tőled a három tárgyat. - Mire kellenek neked ezek? - böksz rájuk. Ő csak mosolyog. - Ha az akadémián kérik tőled ugyanezt, megkérdeznéd? Legyen elég annyi, hogy valakinek nagy szolgálatot teszel ezzel. Valakinek, akinek ez sokkal nagyobb segítséget ad, mint a helytartónak, akadémikusoknak, vagy mágusoknak akik sokszor csak azért kérnek ilyesmit, hogy szórakoztassák magukat. Nos, hol is tartottunk? Á, emlékszem már! - Rintelki Anator ott feküdt a földön, a renegáttal, és valami nem volt rendben. Igen... megszűnt a szag. Itt volt együtt a gyilkossal, a borzalom forrásával, de a szag nem volt sehol. Felállt, és elhátrált. A renegát csak egy szemvillanásnyit késlekedett, de aztán ő is felugrott, és ugyan szánalmasan legyengülve és sebesülten, de ő is támadóállást vett fel. És gyanakodva méregette Anatort. - Nem... belőled... ered... a rontás... - hangja halk volt, a szavak nehezen jöttek, nem csak azért, mert valószínűleg hónapok, talán évek óta sem beszélt senkivel, hanem mert folyt a vér a szájából. Anator egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig a renegátot bámulta, majd így szólt. - Én... én azt hittem, a szag belőled ered. Hogy te vagy a gonosz. Hogy végre megtaláltam! A renegát köpött valamit a szájából, majd utálkozva így szólt, nyelve már kevésbé akadozott. - Kiközösítettetek... Mert éreztem azt, amit más nem. Halálra ítéltek, mint a gyilkost. De látom, te is ugyanebben a cipőben jársz, mint én. Hamarosan belőled is üldözött lesz. - ezzel széles, kárörvendő vigyorra nyitotta a száját, elővillant csorba, hiányos fogsora. - Látod, ez a közös bennünk. Képesek vagyunk kiszagolni az Ellenség küldöncét. Anator megmerevedett. Karját az előbb leeresztette, amikor érezte, hogy megszűnt a halálos fenyegetés, de most újra felemelte. A renegát minden bizonnyal megőrült, valószínűleg a magánynak köszönhetően. - Ezt a naiv pofikát... - folytatta, csuklyáját hátralökve, és sebhelyes, tar koponyáját láthatóvá téve a renegát. - Igen, egy képességgel bírok, amely átok, nem áldás. A Hegy többé nem biztonságos. Megérkezett az Ellenség ügynöke, egy borzalmas teremtmény, amely az árnyakban gyilkol, és keresi a visszautat a gazdáihoz, hogy elmondja, létezünk! A biztonságunk törékenyebb, mint egy cserépedény. A remete elmondta nekem, ő volt az egyetlen, aki megértett. Ha ő nincs, már megtébolyodtam volna. De őtőle tudom, hogy ez nem hallucináció. - közelebb lépett Anatorhoz, aki rémülten hátrébb lépett az eszelős tekintetet látva. Most egy újfajta bűz ütötte meg, amit az előbb, a harcban nem érzett a métely miatt: a renegát szájszagát és mosdatlanságának mocskát. - Csak úgy válthatom meg magam, ha megkeresem és elpusssztítom - sziszegte, szándékosan megnyomva az elpusztít szót. - Most pedig megyek, mielőtt a nyom még elillan. Bújj el, bújj el egy titkos járatba, kis rózsaszín lárva, a Hegymély borzalmai nem neked valók! - kacagott fel idétlenül, majd sántikálva eltűnt a homályban. Rintelki Anator pedig ott maradt egyedül, számtalan kérdés társaságában. Még mindig nem tért magához a sokkból, amit a közvetlen életveszély okozott, és a felismerésből, hogy a tébolyodott renegát talán igazat mondott. Nem volt kedve már a szagot követni - és ezzel együtt megkockáztatni, hogy ismét összeakadjon a renegáttal. Lehet, hogy igazad mondott, és valóban nem ölt, de az is lehet, hogy igen. Elhatározta, hogy hazamegy, kipiheni magát, és aztán kideríti, hogy mi az igazság. Troy Archid ezzel kényelmesen hátradőlt, és a zsebéből egy xorex szivart vett elő, majd rágyújtott. - Kissé elfáradtam a mesemondásban - tette hozzá magyarázatképp. - Azt hiszem, mára elég. Folytatjuk holnap, rendben? De szeretném, ha továbbra is segítenél nekem. Ezúttal két nordkristály, amire szükségem van. Nem is akadékoskodsz, csak bólintasz. A történet folytatására nagyon kíváncsi vagy. [A bárdot a következő fordulódban a K 99 paranccsal keresheted.] [0 TVP-t használtál fel, maradt még 205.   26 Brutus ::: 2005.05.13. 00:26   Válasz erre Nekem tetszik a tortenet, tenyleg varom a folytatast :)   25 Rav ::: 2005.05.12. 23:39   Válasz erre Azért húztuk le a témát, mert azt sem tudtuk, kik azok a renegát galetkik :) (Hivatkozott üzenet: [Sikoly], 2005.05.12. 23:15)   24 Sikoly ::: 2005.05.12. 23:15   Válasz erre Csak emlékeztetöül: Voks: Szeretnéd ha lennének renegát galetkik a játékban? Akkor jol lehuztátok a témát, és ime lehet velük kell majd megküzdeni a végén?   23 Pötyös ::: 2005.05.12. 22:11   Válasz erre De félj, holnap itt leszek újra ajha :) (Hivatkozott üzenet: [Enequil Toradon], 2005.05.12. 17:26)   22 Enequil Toradon ::: 2005.05.12. 17:26   Válasz erre Végre kész vagyok a 20 VD-vel! Tessék itt a következő k99: k 99 kaland elvállalása Troy Archid a szokásos helyen ül, és mint mindig, mosolyog. - Tudom, hogy teljesítetted a próbát. - mondja barátságosan, és hellyel kínál. Leülsz a mellette levő kőre. Már nem is csodálkozol, hogy olyan dolgokat is tud, amiről fogalma sem lehetne, megszoktad ezt tőle. Inkább sürgeted, hogy folytassa a történetet, mire ő csak bólint. - Rintelki Anator két héten át keresett, kutatott, míg végül megtalálta a nyomot. Ezúttal nem eresztette el, belekapaszkodott, mint egy orgling kopó. Bármennyire is a rosszullét kerülgette tőle, a végére akart járni, meg akarta tudni, hogy csak ő képzeli ezt az egészet, vagy valóban van mögötte valami. Követte a nyomot, és a szag egyre erősödött. A markával szinte meg tudta volna fogni ezt a valamit, ezt a képlékeny, hihetetlenül kellemetlen érintésű dolgot, ami mindenhol ott volt a levegőben. - Aztán befordult egy sarkon, és egyszercsak ott állt vele szemben. A szürke köpenyt, csuklyát viselő, ápolatlan, gyűlölettől izzó szemű fickót valahogy azonnal megismerte, pedig előtte még sosem találkozott a fajtájával. Egy renegát galetki volt, számkivetett, akit fajtája a legnagyobb bűnért halára ítélt: valaki, aki a legősibb, legszentebb törvény ellen vétett, megölt egyet a saját fajtájából, a galetkik közül. A renegátok örök életükre rejtőzni kényszerültek a Hegy elhagyatott járataiban, úgy éltek, mint a torzszülöttek, és többnyire nem túl sokáig. A galetkik ugyan híresek voltak alkalmazkodó képességükről, de a civilizációhoz szokott humánok nem voltak képesek ekkora átváltozásra. A renegát, aki előtte állt, maga is félig vadállattá vált, hasonlatossá a Hegymély visszataszító torzszülötteihez. Ínyét vicsorogva felhúzta, karmait kieresztette, ugrásra készült. Szóval ő az, aki gyilkolt, mocskát bűzét hátrahagyta, ő a felelős az elmúlt időszak rémálmaiért! Anator érezte, eljött a leszámolás ideje, most megfizethet a gonosznak, aki végre konkrét alakot öltött. Rikoltva vetették magukat egymásra. Éles karmok sújtottak le, tüskék szúrták át a bőrt, csápok tekeregtek a másik torka felé. A harc vad volt és kegyetlen, szemernyi kétség sem maradt, hogy csak egyikük fog élve távozni. Vagy egyikük sem. Számos sebből véreztek már, de nem adták fel. Egymásba gabalyodva tépték, harapták, rúgták egymást. A földön gurulva, egyszercsak érezte Anator, hogy eltűnik alóla a talaj, és zuhannak. Csak egy pillanatig tartott az egész, de mindketten kétségbeesetten próbáltak úgy helyezkedni, hogy felül legyenek. Becsapódtak. Anator szerencsésebb volt, ő került felülre. A renegát tágra nyitotta szemét, ahogy háta a sziklás földnek csapódott. Nem zuhantak olyan mélyre, mint először gondolták. Anator felemelte karmát, hogy átszakítsa ellenfele torkát... de ekkor megakadt a mozdulat. Valami nem volt rendben. A bárd itt megáll a történettel, és felemeli a fejét, mintha a távolba hallgatódzna. - Most mennem kell, sajnálom. Valakinek nagyon nagy szüksége van rám. De félj, holnap itt leszek újra. Hozz magaddal három sötét mákot, ha hallani akarod a folytatást! Három sötét mákot? Annyira megdöbbensz a kurta-furcsa megszakításon, hogy elbambulsz egy rövid időre, és mire körülnézel, a bárd már nincs sehol. [A bárdot a következő fordulódban a K 99 paranccsal keresheted.] [0 TVP-t használtál fel, maradt még 108.]   21  Enequil Toradon (#2253) ::: 2005.05.11. 16:19   Válasz erre Nekem még kell 2. Már ma is sikerült volna az összes, de a nyomorult oriáscsótányom megpusztult a forduló elején és egyedül nem tudtam agyoncsapni a fehér amőbákat (azt nem értem, hogy miért nem tettem be ellenük HP-t) Na majd holnap...   20 Fedak ::: 2005.05.11. 02:55   Válasz erre Tipp: szerepjátékos esemény kis ajándékkal a végén. pl +1 szerencse