Szólj be itt:
Figyelem! Ez nem chat! Magától nem frissül! :) | | Csevegőszoba >> | [11:34] Fir: Aktív játékosok kis csoportja 2024-ben is várja az édeklődőket
[21:28] Fir: Továbbra is létezünk. Keressetek Facebook-on az Ősök Városa feltámadás csoportban
[10:07] Baruk: Mindegy :) Ha elnéz ide valaki, látja, hogy vagyunk :D
[09:52] karonfoll: pf, hát az full esélytelen
[21:04] Fir: Hanem megint az a több száz karakter tulajdonosa is :)
[21:03] Fir: De jó lenne ha nem csak mi lennénk aktívak
[12:07] Baruk: Aktívkodunk! FB-on Ősök Városa - feltámadás :) nevű csoport.
[10:07] karonfoll: talán
[10:06] karonfoll: amerre én járok komoly a hullaszag, kérdés hogy 5-10 fő egy kisebb szövetségre összeszedhető-e egyál
[09:34] T10: Jó kérdés. Amikor legutóbb, pár éve lépkedtem, a Protolisk Hercegek (#15031) még aktív volt.
[07:18] Prussin: Hello. Aktív, szabad helyes szövetség van ? Ha igen, neve, száma ?
[08:15] karonfoll: én játszogatok (23.08.31), de csa havi 2-3 fordulót, 13. szint
[15:27] SAS2000: Játszik még valaki?
[15:08] grogg: Ó, két aktív felhasználó! (2k23 :D)
[01:08] druidah: Csak valamiért kihalt a JL küldő rendszer, tegnap küldtem el de még nem jött meg.
| | | | Jelenleg bejelentkezve: |
0 felhasználó | | | | Regisztrált: | 14423 felhasználó
326 karakter
Legutóbb: Gracenef | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Törzsvendég toplista: | | Felhasználó | Pontok | | karonfoll | 7124 | | Pötyös | 5553 | | Rav | 5533 | | Fortian | 4978 | | Ambassadar | 4606 | | Ejfeny | 4572 | | Egon | 3825 | | Ange | 3065 | | Signy | 3050 | | Branca | 2991 |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Pannonica | 17 | | VaZó | 6 | | Signy | 6 | | Ejfeny | 4 | | Ambassadar | 4 | | alicenorbie | 3 | | kulimasz | 3 | | Csuhi | 3 | | Pötyös | 3 | | Hydro Globus | 2 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Ejfeny | 99.1786% | | alicenorbie | 98.4889% | | Farid | 96.9032% | | Ambassadar | 96.6250% | | Csuhi | 96.2025% | | karonfoll | 94.8333% | | IMi | 94.1000% | | BJ | 94.1000% | | Pötyös | 91.4706% | | VaZó | 91.2500% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| Leanthil egy régi szösszenete |
2007-01-19 :: valami nincs rendben 2. rész
és most az életük volt a tét, bevetettek hát mindent, ami csak megfordult az arzenáljukban a legkisebb varázslatoktól a leghatalmasabbakig. Egy tűzgolyó jóformán lerombolta a fél barlangot, majd egy hatalmas földelementál jelent meg, de mielőtt megmozdulhatott volna már el is enyészett. Repkedtek a tudatrombolások, az agyroppantások és a parancsvarázslatok, minden hatás nélkül. Védőpajzsok és elemi védőgömbök jöttek létre a két mágus körül, majd hamarosan el is enyésztek. Kis szünet után folytatódott a harc: rögtön egy savhurrikán végzett a barlangban további pusztítást, majd Mordaunt földrengése rázta meg a hegyet.
- Megőrültél!?- üvöltötte ekkor Tharnassis. - Nemcsak minket, hanem az egész hegyet elpusztítod!
- Na és? - válaszolt flegmán Mordaunt, és kihasználva ellenfele pillanatnyi figyelmetlenségét hozzávágott egy nagyobb követ az imént lehullottak közül.
A tanácstagot oldalba találta a szikla, amitől elvesztette az egyensúlyát, és a földre zuhant. Sajgó bordákkal tápászkodott fel, hogy folytassa a harcot, de arra eszmélt, hogy nem látja az ellenfelét. Rémülten körbefordult, és ekkor megpillantotta Mordauntot, aki egy milgandot markolva csukott szemmel lépkedett felé, és egy újabb varázslatot mormolt. Kezében az apró gömb fénye egyre halványulni kezdett, és különféle színek kezdtek kavarogni benne, ami teljesen odaszögezte Tharnassis tekintetét. Immár nem is gondolhatott ellenlépésre.
A kavargás egyre erősödött, majd hirtelen megszűnt, és a gömb teljesen elsötétedett. Ekkor Mordaunt feldobta a levegőbe, és az a pályájának csúcspontján felrobbant.
Tharnassis felüvöltött. Úgy érezte, hogy a szemei szétrobbantak üregükben, ahogy a tucatnyi napnál is fényesebb villanás az agyába hatolt.
Nyöszörögve, és teljesen vakul tántorgott a barlang törmelékében, közben egyre csak használhatatlanná vált szemét dörzsölte.
Mordaunt kinyitotta a szemét, és akaratlanul is elmosolyodott, amikor meglátta ellenfele kínlódását.
- Látod, - kezdte, miközben lassan elindult Tharnassis felé.- én megmondtam, hogy meg fogod nézni a legújabb varázslatomat. Méghozzá szó szerint „nézni”.
- Légy átkozott, Mordaunt!
- Ejnye,ejnye, szebbeket is kívánhatnál életed utolsó perceiben.
- Az Ősök úgyis tudják, hogy mit művelsz...
- ...és mégis hagyják, hogy végezzek veled.
- Felettünk is vannak galetkik, akik sokkal hatalmasabbak nálad. Ők nem fogják hagyni, hogy tovább pusztítsd a népünket!
- Na és? Úgysem megyek feljebb, minek is tenném, hisz jól elvagyok itt a tanácsban - miközben ezeket mondta, aranyló rúnákkal telehímzett köpenye alól egy görbe tőrt húzott elő. A fém csendülése nem kerülte el Tharnassis figyelmét.
Ekkorra Mordaunt már a vakon botladozó tanácstaghoz ért, aki érezve ellenfele közelségét karmaival vadul hadonászni kezdett, de a másik könnyedén kitért a csapások elől.
- A fiam tudja, hogy hol vagyok, és miért jöttem, és ha nem érek vissza hamarosan, megkeresi Lamothot, hogy elmondja mi történt.
Mordaunt erre megtorpant, de egy pillanat múlva még szélesebb mosollyal közeledett tovább.
- Örülök, hogy elmondtad ezt nekem, legalább erről is tudok gondoskodni. - mondta, és élvezettel figyelte a másik rémült arckifejezését. - Ég veled, Tharnassis.
Tharnassis még mondott volna valamit, de a tőr hideg fémje a szívébe hatolt.
Azonnal meghalt.
A helyiségben, ahova a macskaképű tanácstag belépett, tökéletes sötétség honolt. Hiába volt Mordauntnál milgand, az nem működött, és hiába próbált infralátására hagyatkozni, azzal sem látott, ahogy más alkalmakkor sem, amikor a Nagyúr hívta. Abban viszont tökéletesen biztos volt, hogy AZ látja őt.
- Hívtál, Nagyuram. - mondta alázatosan, és térdre borult.
- Igen, Mordaunt. Szeretném tudni, hogy mit végeztél a napokban.
A hang mély volt és rekedtes. Mélységes időntúliságot lehetett kiérezni belőle, és olyan hatalmat, amivel egy halandó nem is vetekedhet soha. Legalábbis ezt lehetett érezni.
- Az alsóbb szinteken újabb fiatalok vesztek oda. Népem egyre fogy.
- Helyes. Nagyon helyes.
- A tanácsban is végeztem némi pusztítást: Adamastor fiát megölettem, így az apja idegösszeroppanást kapott, és lemondott. Tharnassist, a másik akadékoskodót pedig saját magam intéztem el. A helyükre hozzám hű emberek kerülnének, ha te is jónak látod, Nagyuram.
- Rád bízom a döntést. De ugye tudod, hogy nem szabad kiderülnie, hogy miben mesterkedsz? Ellenkező esetben nehézkesen tudnám csak végrehajtani a terveimet, és ennek te sem örülnél. - a félreérthetetlen hangsúly tudatta Mordaunttal, hogy talán még a halálnál is rosszabb dolgok történnének.
- Természetesen, Nagyuram és megnyugtatásodul közlöm, hogy elintéztem a fiú gyilkosát is: valószínűleg most a hegyeken kívül bolyong, ha ugyan még nem tépte apró darabokra az Ellenség.- erre az utolsó szóra egy mély röffenés volt a válasz, ami Mordaunt érzése szerint a nemtetszés kinyilvánítására szolgált.
- Néhány hozzám hű katona pedig, - folytatta Mordaunt egy kissé ijedten - hogy is mondjam csak, némi támogatás fejében vállalkozott szemtanúnak, és azt vallotta, hogy látta, ahogy Tharnassis rámrontott. Ez is el van tehát rendezve. A fia, az a Leanthil, azt mondják látott egyet s mást, de megoldottam, hogy levigyék a lárvaszintre. Az írnok akadékoskodott, hogy még túl fiatal, egészen addig, míg kilátásba nem helyeztem, hogy ha nem tetszik neki valami, ő is utánamehet.
Ahogy az utolsó szavak visszhangja is elült, síri csent telepedett a helyiségre. Mordaunt még a saját szíve dobbanásait is hallotta, és érezte, ahogy a halántékában minden egyes dobbanásnál megrándul egy ér. Nem sok jót jósolt ettől a hallgatástól, de nem tudta volna megmondani, hogy mi lehet a baj, ha egyáltalán volt baj.
- Meg vagyok, elégedve, Mordaunt. Jutalmad nem marad el.-hangzott a semmiből.
A tanácstag, csak most vette észre, hogy már egy ideje nem is vett levegőt. Most egy hatalmas szippantással töltötte teli tüdejét, és mintha az éltető oxigénnel együtt tettvágyat is szippantott volna be. Érezte, ahogy minden porcikáját melegség tölti el a talpától a feje búbjáig, és ez nagyon jól esett neki. Talán csak munkájának elismerése okozott nála ilyen örömöt, vagy ez már maga a jutalom volt?
- Tudom, Nagyuram. Meg kell, hogy mondjam, élvezet téged szolgálni.
A sötét helyiségben a két jelenlévőtől egyszerre hangzott fel a sátáni kacaj... | | |
|
