Szólj be itt:
Figyelem! Ez nem chat! Magától nem frissül! :) | | Csevegőszoba >> | [11:34] Fir: Aktív játékosok kis csoportja 2024-ben is várja az édeklődőket
[21:28] Fir: Továbbra is létezünk. Keressetek Facebook-on az Ősök Városa feltámadás csoportban
[10:07] Baruk: Mindegy :) Ha elnéz ide valaki, látja, hogy vagyunk :D
[09:52] karonfoll: pf, hát az full esélytelen
[21:04] Fir: Hanem megint az a több száz karakter tulajdonosa is :)
[21:03] Fir: De jó lenne ha nem csak mi lennénk aktívak
[12:07] Baruk: Aktívkodunk! FB-on Ősök Városa - feltámadás :) nevű csoport.
[10:07] karonfoll: talán
[10:06] karonfoll: amerre én járok komoly a hullaszag, kérdés hogy 5-10 fő egy kisebb szövetségre összeszedhető-e egyál
[09:34] T10: Jó kérdés. Amikor legutóbb, pár éve lépkedtem, a Protolisk Hercegek (#15031) még aktív volt.
[07:18] Prussin: Hello. Aktív, szabad helyes szövetség van ? Ha igen, neve, száma ?
[08:15] karonfoll: én játszogatok (23.08.31), de csa havi 2-3 fordulót, 13. szint
[15:27] SAS2000: Játszik még valaki?
[15:08] grogg: Ó, két aktív felhasználó! (2k23 :D)
[01:08] druidah: Csak valamiért kihalt a JL küldő rendszer, tegnap küldtem el de még nem jött meg.
| | | | Jelenleg bejelentkezve: |
0 felhasználó | | | | Regisztrált: | 14423 felhasználó
326 karakter
Legutóbb: Gracenef | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Törzsvendég toplista: | | Felhasználó | Pontok | | karonfoll | 7124 | | Pötyös | 5553 | | Rav | 5533 | | Fortian | 4978 | | Ambassadar | 4606 | | Ejfeny | 4572 | | Egon | 3825 | | Ange | 3065 | | Signy | 3050 | | Branca | 2991 |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Pannonica | 17 | | Signy | 6 | | VaZó | 6 | | Ejfeny | 4 | | Ambassadar | 4 | | kulimasz | 3 | | Csuhi | 3 | | Pötyös | 3 | | alicenorbie | 3 | | Hydro Globus | 2 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Ejfeny | 99.1786% | | alicenorbie | 98.4889% | | Farid | 96.9032% | | Ambassadar | 96.6250% | | Csuhi | 96.2025% | | karonfoll | 94.8333% | | IMi | 94.1000% | | BJ | 94.1000% | | Pötyös | 91.4706% | | VaZó | 91.2500% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| Dante történetei |
309. nap :: Nem kellesz. Menj hát!
Dante lassan óvakodott a Mágusok klánjának helyt adó csarnok felé. Tartott attól, amire vállalkozott. Megállt a bejárat gazdag ornamentikával terhelt, vaskos kapuszárnyai előtt. A bejárat feletti villám szimbólumra pillantva mennydörgést vélt hallani, és saját elporladó maradványait vizonálta. Persze a Legfőbb Törvény kimondja: galetki nem öl galetkit, de ő mégiscsak egy vén lárva volt, a Mágusok meg...nos, ők a Mágusok voltak. Egy rövid ideig bámult fölfelé, majd nagyot szusszanva betolta a vaskos kettős ajtó bal szárnyát.
Odabent egy írnok lépett elé, és köszöntötte. Miután meghallotta, milyen igénnyel érkezett a különös galetki, homlokát ráncolva nézte egy ideig a padlót, végül folyosókon és lépcsősorokon keresztül a szint Mágusainak prefektusa elé vezette Dantét.
A prefektus négy csápjából kettőt tömlőkként feltekert maga előtt, azokon támaszkodott egyetlen gránittömbből faragott asztala lapján, másik kettőt elgondolkova érintette össze szája előtt, így vizsgálta az elé vezetett galetkit.
Szokatlan. - jegyezte meg mintegy magának - Felettébb szokatlan.
Egy ideig még fikszírozta Dantét, aki kényelmetlenül fészkelődött, ott ahova állították.
- Tudja, ez nálunk nem szokás. - szólalt meg ismét - A Mágusok klánjából nem lép csak úgy ki a galetki fia. Ez nem átjáróház. Az univerzum misztikus erőinek kutatására vállalkozó tanoncok nem fordítanak csak úgy hátat azoknak az ajándékoknak, amiket a klán nyújt követői számára. Aki egyszer megtapasztalja, milyen a mágusok igazi hatalma, nem dobja el csak úgy a hatalmat, amit megszerez. Ez a személyiség részévé válik, és egy galetki nem dobja el a személyiségét.
- Tiszteletreméltó prefektus. A Teron hegy törvényei szabad mozgást biztosítanak minden aspiráns számára a klánok között. - vetette közbe óvatosan Dante, mielőtt - az egyelőre még - feljebbvalóját elragadták volna indulatai.
- A törvény természetesen kimondja ezt. - ismerte be egykedvűen a prefektus, majd tekintetét Dantéra szegezte - Szóval nem letelepedésről, megrekedésről, feladásról és gyávaságról van szó. Nem csak egyszerűen el akarja hagyni esküjét, hogy elbújjon a felemelkedés kihívásai és dicsősége elől az alsó szintek csatornáiban, hanem másik bagázsba akar befészkelődni. Hát, kérem! Árulja el, hova húz a szíve! Kik a szerencsés választottak?
Dante kelletlenül hallgatott.
- Nos? Hadd ne kelljen újra kérdeznem.
- A Halhatatlanok klá…-
- A Haltatatlanok! - kiáltott fel dühösen a mágus. Csápjain apró villámgyűrűk futottak végig, majd tompán pukkadtak el a végtagok végén. Mögötte mintha folyékony sötétség kezdett volna gyűlni. - A Halhatatlanok, persze! Az ígéretek, amik úgy vonzzák a bugrisokat, mint orgling kutya a legyeket. Akiknek szavuk nagy, de tettük kevés!
- Csakhogy ezek a legyek, ezek a bugrisok azt nem érik fel ésszel - szólt újra Dantéhoz kioktató hangnemben, miután kissé lecsillapodott -, hogy egy módja van az igaz transzcendenciának. Ez pedig, fiam, a mágia. És ígérhetnek akármit azok a kőzabáló maerjuk, a Mágusok voltak és maradnak mindig is a legfőbb urak anyag és szellem fölött.
Monológja végén visszahuppant székébe, és a womathbőrrel borított háttámlába süppedve bólintott egyet gondolatmenete helyességét nyugtázandó. Dante közben úgy érezte magát, mint az egyszeri galetki, aki fogadásból üllőre rakta kezét, hogy a kovács az ujjai között kapaláljon ki négy szöget. Ez kívülről is látszott rajta.
- Ne aggódjon! - szólalt meg a mágus - Nem fogom tűzgolyóval elégetni, vagy egy másik síkra űzni. Az törvénytelen lenne. Meg mi hasznom származna belőle.
Dante nagyot sóhajtott.
- Ugyanakkor - folytatta a prefektus - szellempöröllyel addig csépelhetném a szürkeállományát, amíg egy debil nyálcsorgatóvá nem zsugorodna itt a színem előtt. Nem ölne galetki galetkit, könnyebb lenne elsimítani dolgot. Egyszerűbb feladatokat pedig még akkor is el tudna látni, teszem azt felmosás, sepregetés, ilyesmi. És így már valami kis hasznom is származna a nyomorult jelenlétéből. Mit szól?
Dante egyszerre kívánt elszaladni, szemen köpni a mágust és az életéért - vagy legalábbis épségéért - esedezni, de végül ismét néma maradt. Mit mondhatott volna? Hogy “Jól hangzik.”? Úgy érezte, vicceskedéssel nem fogja a helyzetet megoldani.
- Persze csak dühöngök, - folytatta a prefektus, közben a szoba szemközti sarkában vizsgált valamit szórakozottan - mert egy társunk elhagy bennünket egy olyan, hamis út kedvéért, ami kevés örömmel kecsegtet. De elsősorban nem a tanítványt sajnáljuk, a büszkeségünkön ejt csorbát a távozása, ezzel, gondolom tisztában van.
Asztala fölé hajolva vizsgálta az elé helyezett pergameneket, és egyik csápja tapadókorongjaival ügyesen felemelt egyet arca elé.
- De, ahogy látom, - mondta - sok hasznunk nem is származott a jelenlétéből. Utolsó látogatása, a mait nem számítva...Ó, hát akkor még Belor Kryg képviselte a Féregszinten a Mágus klánt. Nem ma volt az sem.
- Jól van! - csapta az asztalra a papírdarabot - Elég ebből! Mehet. Nem tartóztatom. Nincs is szükség itt a magafajtára. A jelvényét, ha kérhetném.
Dante nem tudta odaadni a kezében szorongatott karikába zárt villámszimbolumot, mert az kiugrott a kezéből, és magától a prefektus kinyújtott bal csápja felé kezdett szállni. Amaz fel sem nézett, asztalán a papírokat rendezgette.
Mikor a jelvényre tekeredett csápjának lilás vége, azt zsebébe csúsztatta, majd teljesen egyértelmű érdektelenséggel még annyit mondott:
-Kérem, vezesse ki magát! Mint tudja, hozzánk többé nem térhet vissza. Remélem megtalálja számításait, bár ezt kétlem. Többé nem tagja a Mágusok közösségének, távozzon! Jelenléte immár nem kívánatos e csarnokok falai között.
Dante köszöntefélét motyogott maga elé, majd - figyelve, hogy ne kapkodó sietséggel tegye - elhagyta a prefektus termét, és hagyta, hogy az ott várakozó írnok kikísérje.
Csendben haladtak a kétszárnyú kapuig. Mikor Dante kilépett, az írnok búcsút intett.
- Az Ősök óvják utad. Remélem megtalálod a számításod! - mondta, és lassan behajtotta a vaskos kapuszárnyat.
- Köszönöm! Az Ösök békéje szálljon rád! - válszolt döbbenten Dante.
Egy ideig döbbent félmosollyal nézte a számára örökre bezáródott járatot, majd sokkal könnyebb lêlekkel, mint ahogy érkezett, elindult a szórakozó negyed irányába, ahol annak egész a keleti határán, a Vesztesek utcája és a meleg vizű Okra patak között dicstelenkedett kedvenc ivója, amit a Hájas worpelhez címeztek.
A terve annyi volt, hogy leissza magát. Ez mára elég. Holnap pedig alázatosan ellátogat a Halhatatlanok klánjához. | | |
|
