Szólj be itt:
Figyelem! Ez nem chat! Magától nem frissül! :) | | Csevegőszoba >> | [22:03] Fir: Várunk sok szeretettel! Meg tárt karokkal! Csak ne felejts el jönni :D
[07:08] karonfoll: jövök még én is vissza, pár hét még a szünetelés
[20:51] Fir: 2024.06.09. , még létezünk és játszunk :)
[11:34] Fir: Aktív játékosok kis csoportja 2024-ben is várja az édeklődőket
[21:28] Fir: Továbbra is létezünk. Keressetek Facebook-on az Ősök Városa feltámadás csoportban
[10:07] Baruk: Mindegy :) Ha elnéz ide valaki, látja, hogy vagyunk :D
[09:52] karonfoll: pf, hát az full esélytelen
[21:04] Fir: Hanem megint az a több száz karakter tulajdonosa is :)
[21:03] Fir: De jó lenne ha nem csak mi lennénk aktívak
[12:07] Baruk: Aktívkodunk! FB-on Ősök Városa - feltámadás :) nevű csoport.
[10:07] karonfoll: talán
[10:06] karonfoll: amerre én járok komoly a hullaszag, kérdés hogy 5-10 fő egy kisebb szövetségre összeszedhető-e egyál
[09:34] T10: Jó kérdés. Amikor legutóbb, pár éve lépkedtem, a Protolisk Hercegek (#15031) még aktív volt.
[07:18] Prussin: Hello. Aktív, szabad helyes szövetség van ? Ha igen, neve, száma ?
[08:15] karonfoll: én játszogatok (23.08.31), de csa havi 2-3 fordulót, 13. szint
| | | | Jelenleg bejelentkezve: |
0 felhasználó | | | | Regisztrált: | 14503 felhasználó
327 karakter
Legutóbb: PatrickMaync | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Törzsvendég toplista: | | Felhasználó | Pontok | | karonfoll | 7126 | | Pötyös | 5558 | | Rav | 5533 | | Fortian | 4978 | | Ambassadar | 4606 | | Ejfeny | 4572 | | Egon | 3825 | | Ange | 3065 | | Signy | 3050 | | Branca | 2991 |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Pannonica | 17 | | Signy | 6 | | VaZó | 6 | | Ejfeny | 4 | | Ambassadar | 4 | | alicenorbie | 3 | | kulimasz | 3 | | Csuhi | 3 | | Pötyös | 3 | | Hydro Globus | 2 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Ejfeny | 99.1786% | | alicenorbie | 98.4889% | | Farid | 96.9032% | | Ambassadar | 96.6250% | | Csuhi | 96.2025% | | karonfoll | 94.8333% | | IMi | 94.1000% | | BJ | 94.1000% | | Pötyös | 91.4706% | | VaZó | 91.2500% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke| Protolisk Hercegek |
2006-10-24 :: Hadurak
Vasarcú Dimitrij lassan haladt előre a járatban. Régen maga mögött hagyta a Ragadozók szintjének belső, jól ismert járatait. A lelógó cseppkövekről vízcseppek csöppentek le minden lépésénél. Kihasználva teste ruganyosságát, pergamen vékonyságúra préselte derekát és átfurakodott egy keskeny repedésen. A barlangszél erősebbnek tűnt, mint máshol. Dim, ahogy a barátai hívták, érezte, hogy a felszín közelében jár. Lassan haladt előre, figyelt a barlangomlásokra is, amik a felszín közelében gyakrabban előfordulnak. Majd megpillantotta amit keresett. A hasadék láthatóan a szabadba nyílt az egyik kisebb mellékjárat tetején. Szerencsére a klán könyvtárában találta információk alapján jól számította ki a felszíni időt és éjjel érkezett. Világtalanra bűvölte egy parancsszóval milgandját. Nem szükséges felkelteni a kintiek érdeklődését.
A kinti nap ellensége minden hegyben lakozónak. Az évszázadok óta sötétben fejlődő fajok bőre pillanatok alatt megéghet a felszíni napvilágnál. Lassan lépett a járatban tovább a hasadék alá és megpillantotta a csillagos eget. A csodálatos égbolt egy számára ismeretlen csillagzatát látta. A tudósok professzoraként tanulmányozta a korabeli leírásokat de vagy ismeretei voltak hiányosak, vagy gyakorlati tapasztalatok hiányában nem ismerte fel a konstellációt. A beszüremlő holdvilág fényénél a repedés szélénél megcsillant valamin a holdfény. Egy kicsiny, poros ónix dobozka volt beékelődve a nyílásban a sziklák közé.
Dim elmosolyodott volna, de az önkéntelen reflex megint emlékeztette arra az évekkel ezelőtti küzdelemre, ami után a tudós klán szakértői az állát és a fél arcát fémmel pótolták. Zúz'rama, a jéglovaggal vívott hősi küzdelmet szövetsége és a lovag halála előtt a pallosával egy jól irányzott csapással leszakította Dimitrij állát. A legendás küzdelemben szerzett seb sosem gyógyult be, vagy forrt össze. A tudósok foltozták össze. Azóta fél arca fém volt. És minden grimasznál a fájdalom újra belehasított testébe és lelkébe egyaránt.
Dim felpillantott a dobozkára. Túl magasan volt neki. Talán ledobhatná onnan, persze ehhez elég jól és nagy erővel kell eltalálni. Nem volt lövész de a mesterség alapjait kitanulta. Felvett pár kisebb követ és próbálkozni kezdett. A harmadik kőnél végre szerencséje lett. A dobozka kilazult, majd némi por kiséretében az ölébe zuhant.
Dimitrij mégegyszer felnézett a csillagos égre. Lassan derengett már neki. Ez egy ősrégi csillagkép, ami a galetkik előtti időkben is csak ritkán tűnt fel. A történelem könyvekben is csak egy hevenyészett ábrán szerepelt. Sietve indult haza a barlangba, hogy megszemlélhesse a dobozka tartalmát.
Dim otthonában ült egy vastag sagymaágyon. A puha növény jó meleget adott télidőben is. Sekélyes tudásával órák óta szenvedett a ládika nyitásával, míg végül a roxati zármajszoló sikerrel járt. A ládikában egy könyv volt. Talán a Tudás Könyve? Mérhetetlenül boldog lett volna, ha a felszínről ezt szerezte volna meg, de nem. Egy históriás könyv volt az. Ősrégi és díszes. Óvatosan nyitotta ki. A száraz lapok között lerakódott por felhőként szállt fel, majd ülepedett le a barlang padlójára.
A kezében egy naplót tartott, egy feltehetően rég halott galetki naplóját. A galetki bevezetője alapján tudós volt és Vegának hívták. Hát persze! A csillagkép, ami oly ritkán látszott az óidőkben is, a Vega. Mostmár fel tudta idézni az előadást az oskolában erről a misztikus együttállásról, aminek a galetkik elődei oly sokat tulajdonítottak. Homályosan emlékezett egy galetki hősre is, akit Vegának hívtak, félretette hát a naplót és a sziklapolcai felé ment, ahol a régmúlt idők, a Teron gyarmatosításának idejét leíró kristálylapok voltak.
Lassan forgatta pszionikus karmaival a lapokat, ahogy átsuhant évszázadok történelmén és megtalálta, amit keresett.
Vega egy volt a hősi szövetség tagjai, a Protolisk Hercegek közül, akikkel manapság már csak a porontyokat ilyesztgetik esti meseként a szülők. Későbbi sorsuk ismeretlen, tetteik megszámlálhatatlanok. Iszonyatos hatalomnak parancsoltak és örjöngve taszították nemlétbe a galetki nép megannyi ellenségét. A mesék szerint a Protolisk Hadurak a császári szintre érve elutasították a Mindenható Császár kegyét, hatalmát és hangzatos posztjait. A felszínre törtek és többé soha senki nem látta őket. Korabeli krónikások egy része szerint kihívták az Ellenséget és győzedelmeskedtek, majd a mindenség fölött álló hatalom, a Világtalan Szem magához ölelte fiait. Mások szerint elhagyták világunkat, és új síkokat hajtottak igájuk alá. Bármi is az igazság egy biztos, Vega és társai a galetki nép múltjának homályába vesző hősök, akiket a történelemkönyvekből töröltek a Császár tanácsosai. A köréjük szövődő legendákat azonban nem voltak képesek elhallgattatni. És Dim végtelenül örült, hogy az egyik Protolisk Hadúr naplóját találhatta meg.
Örömmel vetette magát az első fejezet olvasásába csillapítva tudásszomját...
A megnyíló síkkapu feltépte a Teron kinetikus szövetét. A teremben minden fény elhalványult, ahogy az ébenfekete test materializálódott és elnyelte a fényt. A sokkarú démon kinyitotta tucatnyi gonosz szemét, ahogy a sík szövedéke elkezdett mögötte összezárulni. Visszatért újra a palotájába. Megkapta az utasításokat a Wasari Bárótól, a Démontanács írnokától teremtése síkján. Jobban szeretett a Teronban lenni. Itt Ő volt a legfelsőbb hatalom, az Uralkodó, a másik világban "csak" szolga. Kezdetben az utasításoknak megfelelően sikerült ügynökei révén megtéveszteni néhány galetki pondrót a szánalmas császár kacska tanácsában, és a hamis hatalom ígéretével fonálon rángatta az esendőket. Most azonban, hogy fény derült létezésére, és a galetkik némelyike a lemészárolva a négy toronyőrt utat talált hozzá, már nem találta elégségesnek az eredményeket. A galetkiknek pusztulnia kell. És az átkozottak mióta rájöttek sebezhetetlensége titkára, nap mint nap megjelentek és a kincsei után sóvárogva öldösték őt és szolgáit. Persze órák alatt visszafakult a nemlétből a való világba, mégis felháborította a halandók arcátlansága.
De nem tart már sokáig - gondolta. Ördögi elméjében förtelmes tervet forgatott. Eltörli ezeket a szánalmas csökevényeket. Övé lesz a Teron, és amikor a parányok behódolnak a Démontanácstól kérvényezi a helytartói jogokat magának. Az új démoni síkon pedig Ő lesz a tejhatalmú Isten, Baghar korbácsával fog végigvágni a szolgák hadain, véres csíkokat hagyva testükön és elgyötört lelkükön egyaránt... de ne képzelegjünk – komorodott el.
Mentális utasítással magához rendelte az egyik nagyhatalmú torzszülöttet.
Egy rég kipusztult - rákos burjánzásra hasonlító - faj, az ember, mércéjével mérve csodaszép teremtés vonult be a terembe. A Lady aurája bódító volt, öltözete kihívó, szolgák hada nyálcsorgatva leste minden kis rezdülését. Az Uralkodónak azonban nem volt lelke. Rá nem volt hatással a Lady, de a csábos torzszülött mégis mindig megpróbálta Őt is behálózni, amíg meg nem kapta az aznapi büntetését.
Most azonban a Lady észlelhette, hogy az Uralkodó nincsen elnéző kedvében és hajbókolva várta a parancsokat. Az Uralkodó intett, mire a Thargodan Lord strázsák elhagyták a termet.
Az Uralkodó hosszú percekig elgondolkodva ült az ismeretlen fémből kovácsolt kaotikus trónon, tucatnyi kezével a trón díszitéseivel babrált. A Lady közben türelmesen várakozott. Az idő mit sem számított nekik, felette álltak az Uralkodó démoni aurájának köszönhetően. Végül a démon megszólalt. Hangja vízesés robajaként hagyta el csupafog száját:
- Az új tervet elkezdjük. Elmész a Ragadozók szintjére és kelepcébe csalod a szint vezetőit. Utána megnyered magadnak a vadállat Protolisk lárvák közül akiket lehet. Ártani nem fognak tudni neked, de figyelj, mert néhányukban ősi lélek szunnyad.
Ezeket az alvókat nem ébresztheted fel! Ők immunisak a mesterkedésedre – emelete fel hangját a hatalmas.
A Protoliskek közben kapnak némi kihívást, hogy ne tűnjön fel nekik egyből a változás – futott át az agyán.
- Ha sikerül közéjük férkőznöd jutalmad nem marad el, ha viszont kudarcot vallassz, akkor a szánalmas lelked örökké a rabságomban fog sínylődni, némber! És most, hagyj magamra tüstént – dübörögte az Uralkodó.
Lady Athlena csöndesen meghajolt és kihátrált a lávakő kapukon keresztül. Közben saját kis terveit forgatva tudatában próbálta azokat az Uralkodó terveihez illeszteni valamelyest. A démon szabad kezet adott neki az új vallás elterjesztésében és, hogy ebben ő milyen szerepet játszik egyáltalán nem volt mindegy. Legalábbi számára nem.
Az Uralkodó tudati parancsokat küldözgetett szét. Újra megjelentek a strázsák és egy protoplazmává degredálódott valaha mutáns klános galetki báró folyt be mellé a trónhoz. Zsezsgő hurkáin kívül már csak iszonyatos regenerálódás képessége maradt meg. Szabad akarata nem volt, azt feláldozta a hamis hatalomért, amivel a démon évekkel ezelőtt megtévesztette. Kedvtelve nyúlt a plazma megmaradt kocsonyás szemei közé és kitépett egyet. Élvezettel szopogatta a kitines szemgolyót, amikor belépett a terembe hason csúszva az áruló tanácsnok. A galetkit nem kísérte senki, ezzel is a tudtára adva, hogy mennyire megvetik és mennyire ártalmatlannak tartják.
A démon nem érzett ízeket, nem táplálkozott a hagyományos értelemben. De a halandók között eltöltött évszázadok alatt megszerette a színlelést és tudta, hogy az áruló rettegését a félig-élő galetki ínnyencség csak fokozza. És a rettegés volt az Ő igazi tápláléka. Mielőtt megszólalt volna iszonytató hangján, szétreccsentette a lédús szemet a szájában és újabbat szakított magának a plazmából, ami szinte azonnal regenerálta is azt. Gonosz vigyorral szólalt meg:
- Mostanában túl sokat foglalkozik a korcs fajod velem. Nincs ínyemre ez. Nem adtok elég kihívást a feköltöző szánalmasoknak? – dübörögte.
Az áruló remegve bámult rá, majd lesütötte a szemét. Rettegése kézzel fogható volt és a démon örömmel habzsolt belőle asztrális karmaival.
- Visszatakarodsz, és a felső szinten élő Protoliskeknek adsz némi kihívást. Megidézed az Rakari óriásférget, és valamelyik sárkányt felébreszted... legyen mondjuk Zulramar a gázóriás – folytatta az Uralkodó.
- De Fenség..ges Úr, a hatalmas Féreggel még a csá.. császári szi.. szinten é..lők sem biztos, hogy elbírnának – dadogta az áruló.
- Nem engedélyeztem, hogy hozzámszólj! – üvöltötte a démon és félig felemelkedett ülő helyzetéből.
- Most pedig pusztulj innét! - ült vissza, miközben az áruló halálfélelmét szívta magába. Micsoda finom étek! Persze tudta, hogy aki egyszer árulóvá lett az örökre az marad, ezért ki is kell fizetni ezt a pondrót. Magában gyűjtve a manát létrehozott egy óriás őskövet a kocsonyás szemből a szájában, majd megvetően köpte a még nyálkás barna kavicsot a galetki felé.
A galetki gyorsan eltüntette a köpenye alatt a kincset és hajbókolva hátrált kifelé a csarnokból.
A démon pedig elégedetten szopogatta tovább a szemeket ímmár megszokásból.
Dimitrij, akit magával ragadott a hősi eposz egy mnemonikus emlékeztetőt tett a könyvbe és elhatározta, hogy végigolvassa mielőtt a klánjának ajándékozza felbecsülhetetlen értékű naplót. | | |
|
